Igaz mese azokról az  emberekről,  akiket szeretek, szerettem  és már csak az én  emlékezetemben  élnek

 

 

"Minden egyes pillanat az élet mozaikköve -
világos és sötét, színes vagy kopott, arany
vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is
csak egész képként a távolról szemléljük,
és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként
a művészien egymás mellé rakott kövecskéket,
ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek
mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk,
az végül is nem más, mint számtalan pillanat
gyűjteménye." - Stefan Klein

"A gyermekkor egyik buktatója, hogy vannak dolgok,
amelyeket nem értünk, csak érzünk. Mire az agyunk
képessé válik ezek megértésére, a szívünkön ejtett
sebek már túl mélyek." Carlos Ruiz Zafón

"Bármennyire szerethetjük egymást,
mindig egyedül vagyunk; ha szenved
valaki, fájdalma csakis az övé, senki
nem vállalhat belőle egyetlen parányi
részecskét sem; az egyik ember
szenvedésétől még nem érzik magukat
rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi
nagy szeretet. Ezért menthetetlenül
magányos az életünk."

Dino Buzzati

Legveszélyesebb fájdalmaink azok,
amelyekre nem merünk emlékezni.
Rettegünk, hogy szembenézzünk
valamivel, ami egyszer már óriási
fájdalmat okozott, s tudatalattink
feketelyukába gyömöszöljük, azt
remélve, hogy ott nem csinálhat
bajt. így is visszajön azonban,
legfeljebb álarcban, angyalarcú
démonként. Egy darabig csendben
lapul, hogy aztán később alattomosan
ránk támadjon. A felejtés olyan,
mint az orosz rulett!

 

free web stats





"El kell viselni jellemünket,
alaptermészetünket, melynek
hibáin, önzésén, mohóságán
tapasztalás és belátás nem
változtatnak. El kell viselnünk,
hogy vágyainknak nincs teljes
visszhangja a világban. El kell
viselni, hogy akiket szeretünk,
nem szeretnek bennünket, vagy
nem úgy szeretnek, ahogy mi
reméljük. El kell viselni az árulást
és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb
minden emberi feladat között, el
kell viselni egy másik ember jellembeli
vagy észbeli kiválóságát."
Márai Sándor

 


 

Legfrissebb hozzászólások
  • Blondi: @mizsima: @KŐRBEJÁRÓKA: Köszönjük, imádjuk.
    (2014-10-31 18:06:22)
    Egy pillanatra megállt az idő
  • mizsima: Nagyon szép ez a kislány!

    (2014-08-19 21:57:08)
    Egy pillanatra megállt az idő
  • KŐRBEJÁRÓKA: Gratulálok ,Nagyot nőtt ,csuda aranyos !!!!
    (2014-07-24 16:16:37)
    Egy pillanatra megállt az idő
  • Eager: Köszi farkasanyó, a régieket folytatom, az About my world, stb és megnyitok egy régit, amiben úgy igazából kipanaszkodom magamat magamnak.
    (2014-06-07 15:56:58)
    Ördögi kör
  • farkasanyo: Blogból nem is kell igazából csak egy, mert úgysem tudjuk az összeset figyelemmel kísérni. De, ha megmondod, hogy melyiket folytatod, akkor továbbra is szívesen olvaslak.
    Tudom, hogy nehéz a gondokból kikapcsolódni, de próbálj meg jókról írni. Nem az olvasók, hanem magad miatt. Olyan jól írsz, olyan sok minden van, amit "elmesélhetnél" és legalább addig sem gondolnál a fájó sebekre. Egy kis pozitív terápia.
    De, én olvastam a szomorú történeteket is...
    (2014-06-04 17:44:02)
    Ördögi kör
  • Apryl: Gabo kedves, a királynő minden körülmények között királynő.
    Csak tedd a vázába kérlek.
    :)
    (2014-05-13 17:57:00)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...
  • X.YWZS: Muszáj felállni, ez a történet nem rólad szól, ha te psychésen ennyire padlón vagy,az sajnos őt is tudat alatt visszaveti, a pesszimizmus sajnos ragadós, próbáljatok mindent kibeszélni, az agyon hallgatás nem megoldás

    (2014-05-13 17:08:47)
    Hát ma sem
  • X.YWZS: A "királynő" a Zöldfa utcába a roma asszony kidobott heveröjére kéri a virágcsokrokat??

    (2014-05-13 16:48:46)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...
  • Blondi: @Apryl: Biztos voltam benne.
    (2014-05-13 16:36:08)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...
  • Blondi: Így lenne öttalálatom a LOTT-ón. Ugye visszajött, nem kellett volna annyira aggódni, közkívánatra.
    (2014-05-13 16:32:43)
    És még mindig semmi
  • Blondi: @Prédikátor: Már nem küldöm, régen ott vagyok.
    (2014-05-13 16:20:21)
    Hát ma sem
  • Apryl: A királynő közkívánatra visszatért, a virágot a öltözőbe kéri.
    Ja..és a facebook fiókja újra nyilvános lett, ott is fogadja a hódolókat.

    Üdv a rajongóknak!

    :)))))))
    (2014-05-08 21:14:25)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...
  • Prédikátor: Megértem az elkeseredettségedet. Ez sajnos játék az idegekkel. Nem tudsz rajta változtatni, viszont a sok stresszel padlóra küldöd magadat.
    (2014-05-07 18:02:31)
    Hát ma sem
  • Blondi: @gabó22: Köszi, hogy írtál. Már lassan ott tartok, tényleg nem bírom tovább. Ilyet csak acélból öntött emberek tudnak elviselni, és sajna én nem vagyok az.
    Őnagysága most kelleti magát, tegye. Úgy élt itt, mint egy nagyhercegnő, várva a hódolókat. Most futtat velük egy kört. És futnak. Tegyék, nekem egy szavam nincs több hozzá.
    (2014-05-07 15:57:20)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...
  • X.YWZS: Szia Ági, én pontosan tudom mit érzel, én már 6. éve dettó, minden kontroll elött, és közben is, az embernek a tudatalattiába belerágja magát, vagy megtanul élni vele az ember (depressios epizodok), vagy beleörül.
    Irónő ?? röhej , most kértei magát piszkosul, hazúdozik
    szokásához híven, de sajátmagát buktatja le, egyik nap azt írkálja, alig van gépnél, ami persze nettóhazugság, regel 5.-töl este 20.-ig kukkol a facen, ossza magáról a retusált képeket,a lakkos körmét, stb.-t, de hamarosan visszatér megint "közkivánatra", én elvagyok képedve azon hogy a bloggerek nem veszik észre, ez a senkiházi manipulálja őket?? én azt gondoltam a bloggerekről, hogy ennél sokkal okosabbak, de majd átlátnek a szitán, érdemes a face. oldalára felnézni !!

    (2014-05-06 15:36:53)
    Még mindig nem tudjuk, de ma ...

 





 

 

Feedek
Megosztás

Van ott fent valaki?

2015 március 18, szerda

Apa eredménye NEGATÍV!!!!!!

Rossz kezdet

2015 január 6, kedd

Apa hóeleji kontrollvizsgálat nem zárult egyértelműen negatívan. Így egy újabb biopsziát és szövettani vizsgálatot rendeltek el. Most várakozunk!!!

BÚÉK!

2015 január 6, kedd

2014. A legfontosabbak!

2015 január 6, kedd

Emlékezzünk szeretteinkre, barátainkra!

2014 október 31, péntek

55 év

2014 október 31, péntek

Már 55 év eltelt, mióta édesapám itthagyott. Lassan-lassan én is abba a korba kerültem, örülhetek reggel az ébredésnek. 55 év hatalmas idő egy ember életében, de nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Ha van tovább, hamarosan találkozunk!


 

HÍR

2014 szeptember 12, péntek

Páromnál tegnap tükrözést végeztek, és legnagyobb örömünkre az eredmény NEGATÍV. Így a kezelés folytatódhat tovább. Életünket felszabadultabban élhetjük - a következő vizsgálatig!

Egy pillanatra megállt az idő

2014 július 15, kedd

Az a beste, rohanó idő, mely csupa apró pillanatból tevődik össze, egy pillanatra megállni látszott. Csodás élményünk volt lányunknál, családjánál Svédországban.

Ördögi kör

2014 június 4, szerda

Gondolatban átfutottam  eddigi bejegyzéseimet. Eredeti célomat kik olvastak, ismerik, édesapám korai halálának feldolgozása végül sikerült. Ma már csak a szépre emlékezem, és ha hiszek a túlvilág létezésében, azért teszem, hogy megint találkozhassak azzal az emberrel, kinek az életénél is fontosabb voltam.

Sajnos unokám megszületése a blog vonulatát alaposan megváltoztatta, elkapkodtam életem második felét, gondolván unokámnak szentelem a későbbieket. Sajnos nem jött be. Bár unokám februárban már betöltötte az első évét, egyre kevesebbet tudok róla. Lányomat leköti az anyaság,  a külföldi családi élet és orvosi  munkája. Egyre kevesebbet beszélünk, szinte már semmit nem tudok róluk.

Unokám megszületése után röviddel csapott be hozzánk a ménkű, férjem félelmetes betegsége formájában. Innen megint részletesebben írtam, de ez meg átalakult egy ördögi körré. Diagnózis, műtét, kezelések és ellenőrzések. Majd kezelés - ellenőrzés, és ebből alakult a kör mely ki tudja meddig fog tartani. Pontosabban tudom, de ennek leírása még most is soknak számít. Egy hírtelen kirobbanó, borzalmas, gyors vég.

Addig kezelés ellenőrzés, kezelés ellenőrzés, és minden ellenőrzés, mely legyen biopszia, citológia végeredményét nagyon sokára tudjuk meg. És addig rettegünk. Én legalábbis nagyon.

Ez a blog pedig átment ennek a rettegésnek a bemutatásába, szemléltetésébe. Igazából még jómagam is nehezen olvasom vissza írásaimat.
Egyetlen jó hírrel szolgálhatok, végre itthon is kapható a vakcina, adagonként 300 Ft-ért. Ha ezt visszaszámolom alig hatezer forint, míg lányom több, mint 700ezer Ft-ot fizetett értük ki. De megérte, apának állapota kielégítő.

Úgy döntöttem, befejezem. Gondolom senki nem akarja nyavalygásaimat olvasni, melyek sajnos nem változnak, minden ellenőrzés eredményét ugyanolyan kínnal várom, mint a legelsőét.

Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem írok bejegyzést, de folyamatosan biztosan nem. Vannak másik blogjaim, ott tervezek némi mozgást, de itt búcsúzom. Köszönöm mindazoknak, kik mellettem voltak, hogy itt „álltak” mellettem, segítettek bajaim elviselésében. Mindig hálás leszek érte.

 

Minden bizonytalan, viszont egy biztos

2014 május 27, kedd

Eddig vártunk, mire kaptunk két eredményt. Egy ismerős - ki a pathologian dolgozik - megsúgta, a leadott minta nem volt megfelelő, míg a másik, ki tudja milyen csoda folytán negatív lett. Érdekes, egy vizelet-minta hogyan lehet megfelelő vagy nem megfelelő??? Balra vagy jobbra kell pisilni, hogy jó legyen? Ki tudja, erre nem adtak utasítást.

Most - reménykedő állapotban - apa hétfőn felveszi a következő kezelést. Azután következik egy tükrözés, és ha ott lát a doki valamilyen elváltozást, a biopszia. Hogy megint halálra izguljuk magunkat. Azután indul minden előlről, a végtelenségig.

Ami biztos, a gyógyszert most sem lehet kapni - jelenleg még van a hűtőben az utolsó szállítmányból - és később sem lehet ingyenesen hozzájutni kishazánkban. Még jó, a doki azt mondta, ne izguljunk, lesz. Nem izgultunk, tudtuk, nem lesz. Csak egy a kérdés, lányunk meddig bírja ezt az ingyenes gyógyszer-finanszírozást????

És még mindig semmi

2014 május 13, kedd

Ez már tényleg az emberi tűrőképesség határait feszegeti. Még mindig nincs eredmény, az újabb minta is dekkol valahol. Nem írok jelzőket, magam szégyellném magam előtt, olyanok kívánkoznak ki belőlem. Az orvos meg rángatja a vállát, hiszen nem az ő élete a tét, mi csak egy vagyunk a sok betegéből. Hogy felemelné a telefont és utána kérdezne, ezt nem fizeti senki meg neki. A tököm teli az egészségüggyel.
És csak hogy még dühösebb legyek, apa kapott UH vizsgálatra időpontot október végére. Mondtam a nőnek, nekünk nem sűrgős, lehet, akkor már nem is élünk, de 2015-re még nem adnak ki időpontot.

Hát ma sem

2014 május 7, szerda

Nos, sem hétfőn, sem kedden, de még szerdán sem  jutottunk eredményhez. Sőt, újabb mintát kellett bevinni. Nem értem, elveszett, vagy a lázas ünneplések során elfelejtették megcsinálni??? Igaz, nekik mindegy, nekik csak egy ember, de nekünk MINDEN!!! Szégyen, hogy még a fizetésükért sem képesek megdolgozni. Eddig védtem a magyar egészségügyet, mindazon szemétségek dacára, amit velünk tettek, de itt a vége. Kész, beálltam a szapulók sorába. Nem írom le, amit gondolok, nem bírná el még a blogger.hu agyoncukkolt oldala sem.

Még mindig nem tudjuk, de ma ...

2014 május 5, hétfő

De ma talán megtudjuk az annyira várt citológiai eredményt!

Próbáltam a nyafogásomnak gátat szabni, erre egyéb külső tényezők is kényszerítettek, de már nem birom. Nem érdekel már az sem, ha valaki, ki véletlen erre téved, megvet ezért, de akkor sem birom. Az vesse rám az első követ, aki a helyemben különbül viselkedne. Azt nem kívánom, ismerje meg a tehetetlenség rettenetes érzését, bár az okoskodóknak - csak egyetlen órát - szívesen átadok. Nagyon nehezen viselem, mint annak már soszor hangot adtam. Tudván tudom, milyenek az esélyeink, és ez - még ha a mostani vizsgálat eredménye negatív is lesz - örökké a fejünk felett fog lógni. Havonta, két-háromhavonta ismétlődő vizsgálatok, melyek eredménye az életet vagy a halált jelentik. Nagyon nehezen, hatalmas önuralommal tudom csak kontrollálni magam, végezni a dolgom, másokkal szemben türelmesen viselkedni. Próbálom, de kicsiny sikerrel. A saját problémáim csak tetézik a bajt, már 8 hete történt ami történt, és még mindig nem vagyok rendben. De ez semmi, hiszen legfeljebb leműtik egyik ujjpercem. Ugyan ez csak egy a sok közül, de mindegyik túlélhető, bárhogyan végződik is. Ráadásul megnyugtathatok mindenkit, szeretett írójuk  vissza fog jönni. Ez tutira biztos.

Álmatlan éjszakáimról, fizikai fájdalmaimról már sokat írtam, melyet a bizonytalanság vált ki, ezeket meghagyom magamnak, de azt azért elmondom, rettentően szenvedek, annyira, hogy még az ellenségemnek sem kívánnám. Senki sem értheti ezt meg, csupán olyan emberek, kik már átestek hasonló eseményen.  Aki nem, az nem mond igazat, ha azt hiszi, tudja. Pedig nem tudja, nem tudhatja. Ezt  csak azok tudhatják, kiknek elméjében tombol a rettenet, a félelem, a bizonytalanság.

Édesanyám emlékére

2014 május 4, vasárnap
"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged!"

Május 2.-án

2014 május 2, péntek

Már nagyon  régen írtam , okom aztán volt bőséggel.. Végre egy kis lélegzethez jutottam, el is határoztam pótlom a hiányosságaimat. Persze, semmi sem alakul úgy, ahogy az ember elképzeli, mert most meg gép nélkül  maradtam. Igen a két új gépünk, mellyel írni is lehet – az enyémmel már kínszenvedés egyetlen mondatot megszülni – bennrekedt a szervízben a soknapos, ünnepi hétvégére. Most, kihasználva apa távollétét becsempészem ezt a bejegyzést.

Hogy mi újság nálam? Semmi jó. Az elsején ténylegesen beinduló pályázati programunk lekötötte minden időmet és kezem teljesítőképességét. Igen, június 2.-án munkába áll három huszonéves kislány, a vele járó összes felelősséggel a hátamon, az ujjam meg a nyolcadik hete tartó gyógyulásom dacára nagyon fáj. No igen, örülök, hogy megmarad a felső ujjpercem, de még a kínok kínját élem át íráskor, már a gépi íráson, mert kézzel max. a nevem vagyok képes aláírni, azt is csak azért, mert muszáj. Meg egyebekben is. Más fájdalom, de sokkal rosszabb, az idegek regenerálódása olyan, mint egy elekktromos vihar. Villámlások, zsibbadások a köbön.

És apa. Jelenleg eredményre várakozunk.Lassan már ez lesz a normális állapotunk. Várakozunk. A citológiai eredményre. Hétfőre ígérték, de nem lett meg. Aki ismer, tudhatja milyen kínokat okoz számomra az ilyen várakozás, ahol a tét, élet vagy halál. Nem részletezem, már megtettem sokszor, és csak ellenszenvet váltok ki a véletlen ide tévedőből. Magamnak meg semmi értelme, fizikai, lelki kínzás, köszönöm, az elmúlt  egy év már próbált tanítani, de ezt sem megtanulni, sem hozzászokni nem lehet.

És ez már így lesz amíg élünk. Egyik eredmény várásától a másikig terjed életünk. Már apa is sokkal nehezebben viseli. Én meg minden vizsgálati eredmény megérkezéséig a béka feneke alatt, mélyen szenvedek. Valahol hallottam, a remény a valószínűség semmibe vétele, és tudom, ez így van.

’A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.’ Nietzsche

’Milyen lassú az élet.S milyen erőszakosak a remények’ Guillaume Apollinaire

’Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.’ Agents of S.H.I.E.L.D. c. film

’Az igazi kétségbeesést a remény táplálja.’ A sötét lovag - Felemelkedés c. film

‘Az életben mindig új kapuk nyílnak. Mások meg bezárulnak. Örökre.’ Hailey


Nos várjuk a következő hétfőt, a beígért eredményhírdetést, ugyan milyen kapu nyílik előttünk.

Húsvétkor

2014 április 19, szombat

Itt gőzölög az agyam, képtelen vagyok új bejegyzést írni, pedig már fél órája kínlódom vele. Kiléptem, visszaléptem, elmentem, visszajöttem, állandóan az előző oldalt  adja be. Így fogtam, kitöröltem és beírok. Az előző meg később ismét áthozható, ha elveszik. A reklámról már nem is beszélek, mellyel annyira kedvelt és nehezen talált hátteremet teljesen elrútították.

A lényeg, húsvét van. Nem tudom, ezt miért írtam, hiszen az egyetlen ünnep, mely teljesen hidegen hagy, az pont a mostani.   Immáron 6 hete kínlódom a kezemmel, és még mindig nehezen megy az írás. Kézzel semmi, így gépen sem sokáig, mert hamar megfájdul. Most is csak azért vetekedtem neki, mert ma nincs hívatalos intézni valóm. És most meg nem enged.

Már a hócipőm is tele, az állandó orvoshoz járással, bár a belső rögzítő fémet is eltávolították végre, fájni még mindig nagyon fáj. És a heti két látogatás fix orvosékhoz.

Igazán nagyon szerencsétlennek érzem magam, és a türelmem, melyről eddig sem voltam híres, elfogyott. Pedig ismét eredményre várunk!!! Most citológiai eredményre. Hát már beleőszültem, és még ha szerencsénk lesz, pár évig csak eredményre várunk. Hol ilyenre, hol olyanra, de mindegyik nagyon komoly következménnyel bír. Ha csak egyszer pozitív, az a vég.
Valamelyik nap találkoztam egy legalább 40 éve nem látott ismerőssel, aki nemes egyszerűséggel közölte velem, az egyik rokonát 3 hónap alatt elvitte a hólyagrák. Meg sem fordult a fejében, milyen hatással lehet ez rám, kik éppen egy éve harcolunk vele.

Sajnos a kapcsolatunk is romlik. Egyre nehezebben viseljük egymás rapliját. Nagyon szégyellem magam, mikor apára mordulok, mert rosszul mossa a hajamat, fodrászra meg ugye nincs pénz. Lassan szinte mindent magam csinálok, lesz amilyen lesz alapon, csakhogy elkerüljem az ilyen helyzeteket. De valami nagyon akadozik.

Az egyesületi élet is beindult a nyertes pályázatunkkal párhuzamosan, sőt a sok változás miatt rengeteg intézni valóm akad. A macskaáradat is hömpölyög már, azt viszont rettentően sajnálom, nem tudok még magamhoz fogadni kicsiket a kezem miatt. Ha fogytán a munkám, biztosan akad valaki, ki elfelejt vagy későn csinál meg valamit, aztán intézhetem én. Már meg sem lepődöm az ilyenen.

Hát eddig bírta a kezem, így kívánok azoknak, kik véletlen erre járnak, boldog ünnepeket.

 

 

Kiszolgáltatva

2014 április 19, szombat

Áthoztam ezt a bejegyzésemet, inkább itt a helye.

Most tudtam csak meg, milyen érzés kiszolgáltatott helyzetben lenni, mások segítségére szorulni.

Hogy mások hogyan élik meg, elképzelni sem tudom, de kezdem megérteni azokat, kik  nem akarják életüket kiszolgáltatott helyzetben élni.
Az én problémám pedig nem nagy, csupán a jobb kezemet nem tudom használni, de milyen lehet egy magatehetetlen, ágyban fekvő ember élete, ki pelenkázásra, fürdetésre szorul? Jobb bele sem gondolni!

Hiszen mennyire nyomorúságos, ha az ember ne tud rendesen tisztálkodni, bizonyos testrészeit megmosni-törölni! Megalázó, ha az ennivalót más vágja fel, a nadrágot más segíti felvenni.  Nem tudsz kézzel írni, és géppel is csak fajdalom kíséretében. Nem tudod az edényt magad után elmosogatni, az ennivalód elkészítéséről már nem is beszélek. Takarítani más takarít helyetted, az unokádat magadhoz sem mered ölelni.

Tudom, párom segít, szívesen teszi mindazt, ami számomra oly nehéz és kínos. Azt is tudom, kínlódásom hamarosan  - 2-3 hét – enyhülni fog, és  talán teljesen használható is lesz a jobb kezem újra. De az ízelítőt megkapom alaposan.

Nagy tanulság volt. Az idő múlásával ügyességünk, mozgékonyságunk bizony kopik. Figyelni kell, mit, mivel, hogyan csinálunk. Inkább kétszer gondoljuk át, mint egyszer essen meg a baj. Netán – még ha kínos is – bízzuk másra a fa kivágását!

De ez a kisebbik baj, ez még begyógyul. De ha nem vigyázunk egészségünkre, nem figyelünk táplálkozásunkra, legyintünk a szűrővizsgálatokra, az intő, figyelmeztető jelekre fittyet hányunk, bekövetkezhet a nagy baj. Az a nagy baj, ami már nem fog begyógyulni. Nem heged be, nem forr össze, már nem gyógyítható.  Ha tönkre  megy, hiánya nem lesz az életminőséged rontója, mint ahogyan ez most nálam megtörtént, nem, mások segítségére szorulsz, ki tudja meddig, talán életed végéig!
Csak szidjuk tovább az orvosi ellátást, az orvosok pénzéhességét, ahelyett, hogy használnánk ami még van. Hosszú a várakozási idő, sokára adnak időpontot, de adnak és meg is vizsgálnak. A  legtöbbje ráadásul becsületesen. Tudom. Három hete egyetlen fix programom az orvosi rendelőben vagy az ügyeleten van. Csinálom és hallom amiket az emberek beszélnek, látom amit tesznek. Butaság.

Azonban, ha sokáig önállóak akarunk maradni, normális vagy ahhoz közelítő életet akarunk élni, nem szeretnénk mások terhévé válni, éljünk ésszel. Mert a kiszolgáltatottság  rettenetes.

Ez a bejegyzés favágásunk két és fél hetes apropójára íródott!

Meddig még???

2014 március 19, szerda

Ma kiszedték a varratokat. Az első nem fájt, de a 4. már nagyon. A lényeg, még mindig megvan, és egyre nagyobb a valószínűsége, meg is fog maradni.

A gyerekek már itt vannak kishazánkban, nagyon várjuk őket. Sajnos most derült ki, a konvektor, ahol az egész napot töltik majd, elromlott. Már csodálkoznék, ha csak úgy simán menne valami. Sikerült kiimádkozni egy szerelőt, úgy tűnik a tavasz közledtének fittyet hányva romlanak a konvektorok, a szerelők nagyon elfoglaltak. És hiába van kint meleg, a lakás fűtetlenül jégverem.

Most itt tartunk

2014 március 18, kedd

Az elmúlt hétvége kész kabaré volt. Párommal hol nevettünk, hol sírtunk. Ő már jobban van, én ugyanolyan fájdalmakkal küzdök, mint eddig. Holnap kiszedik a varratokat, a rögzítés még 3 hétig marad a két ujjperc között. A doki szerint 80-90%, hogy túléli az ujjpercem. Úgy legyen.

Tegnap takarítónő dolgozott nálunk. Szégyen, nem szégyen nem volt más választásunk, holnap érkeznek a gyerekek. El is húztam itthonról, égett a bőr a képemen. Hogy még több lett a tartozásunk, már érdekelni sem érdekel, ráadásul  ma  fodrásznál kellett hajat mosatnom, amit apa művel a hajammal, azt nem lehet hajmosásnak nevezni.

Lassan napi rutinná válik az orvoshoz járás, hiányozni fog, ha egyszer majd véget ér.

Kézzel nem tudok írni, géppel is csak nagyon keveset.  Így szépen elmaradok mindenhonnan. De már ez sem izgat.

A kötelező jellegű tennivaló nagyon sok, alig birok vele. Ha tehetném, most feladnám, de még ezt sem tehetem meg.

Matematika

2014 március 14, péntek

Egy nyomorék ember plusz egy beteg ember az nem egyenlő két szerencsétlennel. Sokkal több.
Tőlem